Szöllősi Györgyi Shakti: Szex és titok - Keribredso tudja

Csajos sztori sok tanulsággal. A könyv Kerekes Linda – Keri – útkereséséről szól. A lány túl van sok csalódáson és kudarcon, belefáradt már a „pasizásba” és szingli létbe, végre társat szeretne maga mellé. Két barátnőjével szakadatlan keresik a megfejtést, hogyan lehetne megtalálni az igazit. Beiratkozik egy agykontroll-tanfolyamra, és eldönti, hogy ezentúl megpróbál mindent a pozitív gondolkodás jegyében tenni. Úgy tűnik, minden kívánsága valóra válik, ahogy alkalmazni kezdi az életében ezeket a „teremtő gondolatokat”, egyedül Balázsnál, a szomorú szemű, halk szavú művészléleknél látszik hiábavalónak minden optimizmus és „vuduzás”… Közben felbukkan a színen egy határozott szépfiú is... Hogy végül ki lesz a befutó, előbb-utóbb az is kiderül.

A könyvről bővebben

Juhász Júlia: A tetthely beszél

A mai modernnek nevezett világban hajlamos az ember a múltról általánosításokba burkolt képeket alkotni és aszerint ítélni. Kevés ember veszi a fáradtságot, hogy a történelemkönyvek adta tudás mögé ássa magát, és ne csak annyit tudjon, hogy a XX. század ötvenes éveiben volt az egypártrendszer legsúlyosabb személyi kultusza meg egy forradalom, hanem hogy a hétköznapi ember miként élt, örült, tanult, dolgozott. E könyv nagyszerű betekintés nyújt a háború utáni Magyarország munkásainak életébe, megmutatja azt, hogy a jelenlegi nehézségekhez képest sokszorta problémásabb napi élet ellenére miképpen lehetett megőrizni, megtanulni az emberséget a tisztességet. Rajačič György nyugalmazott rendőr alezredes Juhász Júliával történt találkozásaiból született ez a portré. Embermesék kelnek életre a könyvben egy ma nyolcvannyolc éves férfi életéből, aki hatelemis végzettséggel lett rendőrnyomozó, aztán jogi diplomát szerzett, és főiskolán tanította a nyomozás fortélyait. Egy nagyszerű volt rendőrnyomozó életének epizódjain keresztül ad képet arról a világról, amiről a mai embereknek már nincs sok emléke, és ami van az is politikai felhangokkal átszőtt felületes tudásra épül.

Rajačič György gyermekkorától vezeti végig az életét, nem összefüggő életrajzként, hanem mint egy családi fotóalbum képeihez fűzött gondolatvillanások sorozataként az írónő. A volt nyomozó múltba homályosult pillantásán keresztül kaphatunk képet egy a legnehezebb szegénységben is boldog családról, ahol a lakbér nemfizetése miatti költözések és önkényes lakásfoglalások olyan napi rutinként és már-már vicces kalandszámba eseményként jelentkeztek, ahol az olvasó szíve a nevetve egyszerre szorul el a pénztelenség miatt e napi harcot vívó édesanya furfangjai láttán.

Nagyszerű példaképként jelenhet meg a ma embere előtt az a kitartás és egyszerűség, amellyel egy az élet minden területén becsületes emberré tudta nevelni gyermekeit. Mint ahogy Rajačič György is példakép lehet mind a ma rendőrei, mind mindenki más számára is egyaránt, hiszen akármerre is sodorta az élet a tisztesség mindig minden helyzetben a legfontosabb vezérlő elv volt számára.

Aktív rendőrként különösen érdekes olvasni azt a hozzáállást, amivel a bűncselekményeket és az elkövetőket megközelítette, hiszen a mai emberek elméjében a „régi rendszer” rendőrei mint a politikát mindenáron, tűzzel-vassal kiszolgáló egyenruhásként jelennek meg. Rendkívül izgalmas olvasni az akkori idők bűncselekményeiről, elkövetőiről és rendőreiről, és nagyon különös meglátni e régi történetekben a ma problémáit. A szegénység és a társadalom perifériájára sodródott réteg kriminalizálódása, elkövetési magatartásaik, módszereik sok esetben párhuzamba állíthatóak a ma bűnügyi híreivel. Elgondolkodtató arról olvasni, hogy bizonyos területeken nem fejlődik, fejlődött olyan iramban a társadalom, mint ahogy az a köztudatban él.

Külön érdekességet jelenthetnek az akkori rendőri munkát bemutató részek, amelyekben csodálkozva döbben rá az ember, hogy a mindennapi nyomozásokat végző nyomozók akkor is ugyanolyan hétköznapi emberek voltak mint ma, akik hivatásként szerették , amit csináltak és a legkevésbé sem húzható rájuk a politikától átszőtt rendszerkiszolgáló fegyőr képe.

Ők csak tették a dolgukat és a kor technikai adottságainak megfelelően igyekeztek azt a lehető legjobban elvégezni. Az egyes bűncselekmények nyomozásainak bemutatása során gyakran érezheti azt az olvasó, hogy nem az 50-s évekről, hanem napjaink bűneseteiről olvas.

Rendkívül beszédesek Rajačič György szavai „– A tetthely beszél. Mindig ez volt az alapelvem. Az én feladatom, hogy a helyszint kivallassam. Ha ettől eltérek, az időfecsérlés, és az időfecsérlés több mint bűn: hiba. Saját magamnak kell átélnem, mi történhetett a postakocsi végállomása és a Rózsa utcai postahivatal közötti útvonalon. Megtudtam, hogy a szóban forgó jármű indulási ideje tizennyolc óra. Ott voltam hát a Keleti pályaudvarnál délután hatkor, és állomásról állomásra követtem kerékpárommal a Rába tehergépkocsi útját. Ahol a postakocsi megállt, ott én is leállítottam a bringámat, és a falnak támaszkodva – mintha várnék valakire – figyeltem, hogy a postakocsi és a postafiók között mi történik.” A postakocsirablás mellet több más nagyon érdekes eset bemutatása által kaphatunk képet az akkori gondolkodásról és szemléletről.

Mindenki számára különleges olvasmány lehet, akit érdekel a nem olyan távoli múlt embereinek élete, vagy akit érdekel nyomozások, a nyomozók a mindennapi ember számára mindig kicsit misztifikált titokzatos világa gondolkodása.

Egyszerre mesél és tanít, mesél arról, hogyan lehet embernek maradni akkor is amikor a körülmények mind ez ellen mozdulnak, és hogyan élt gondolkodott a történelemkönyvek által sosem említett egyszerű ember, aki mégis példát tud mutatni mindenki számára arról, hogy mindenki számára van esély és lehetőség és igenis meg lehet őrizni az élet, a karrier minden fordulójában önmagunkat.

 

A könyvajánlót írta: Varga Péter

Kiadja: Gondolat Kiadó

Tompa Andrea: A hóhér háza

A hóhér háza Kolozsvár regénye, melyben a közelmúlt romániai diktatúrájának mindennapjai elevenednek meg egy kamaszodó lány szemével. Erdély sokféle közege, zavaros származások és előítéletek, amelyben egy kamasz próbál eligazodni, igazságot tenni és (túl)élni.

Részlet a könyvből:

"Reggel óta kint állt az utcán, a nyitott ablak előtt, Mint ’74 júliusában, jutott eszébe, árvízkor, amikor még itt laktak és combig ért a víz az egész utcában. Csodás árvíz volt, emlékezett a didergő lány, hároméves volt, a Dohány utcában hömpölygött a sáros folyó – de melyik?, a Szamos?, vagy a Malomárok? –, a zuhogó esőben döbbenten ült a kapuban a nagyapja nyakában. Nagyidő van – mondta nagyapa, mintha néma tanúi lennének a valószerűtlen bibliai eseménynek, amelynek tehetetlenül meg kell adniuk magukat, mert a hatalmas árvíz mindjárt elsodorja őket is, a házat és az egész várost. Az utca felőli ablak akkor is nyitva volt „a frontra”, ahogy nagymama mondta, és most is nyitva állt, a lány üres gyomra pedig remegett az izgalomtól, mint akkor, mert a három ablakot csak reggelente nyitották ki, hogy szellőztessenek, egyébként még nyáron is csukva tartották. Belátnak, meglátják, hogy varrok, vagy hallgatóznak az ablak alatt, hogy miről beszélünk, meg hogy pesti vendégek vannak nálunk, meg hogy magyarul beszélünk, vagy kávét iszunk, fűzte tovább szigorúan nagymama, s ahogy az idő telt, egyre több félnivalót sorolt, ezért csak rendkívüli alkalmakkor nyílt ki a frontablak, amikor nagyidő volt, mintha nem is emberkéz nyitná belülről, hanem maga az idő, a feltartóztathatatlan utcai idő, mintha valóban a front húzódna itt, mint a háború alatt Tordán vagy most éppen a Dohány utcában, mert a házban bent nem is létezett idő, ott mintha megállt volna egy délelőtti lipisteskedéssel, csak odakint, az egyirányú utcában telt, s a háromablakos ház, omladozó falával együtt kívülről mintha maga lett volna a front, amit tartani kellett, belülről mindig lőállásba állni és megvédeni."

A könyv elérhetősége

Déry Zoltán: Magyar sors – magyar tragédia (?)

Fontos kérdéseket fogalmaz meg az író, amelyek előb-utóbb mindannyiunkban felmerülnek:

Mit jelent magyarnak lenni? Talán azt, ha valaki szívvel-lélekkel magyarnak érzi magát? Itt születtünk, ezért érdekel, honnan jöttünk, hová tartunk, és érdekel az, hogy mi a nemzet múltja és jövője? Mi is az a nemzet? Nem könnyű erre válaszolni, hiszen meghatározhatják objektív és szubjektív tényezők is. Objektív, mert akaratunktól függetlenül beleszületünk egy közösségbe, amelynek jellemzőit készen kapjuk: öltözet, ételek, nyelv, zene formájában. Szubjektív, mert felnőtt, önálló lényként tudatosan állást kell foglalnunk: azonosulunk-e ezekkel, vagy elutasítjuk. A nemzethez tartozás legfontosabb kritériuma a haza, vagyis az együvé tartozás érzése, szoros érzelmi szálakkal kötődés a Föld nevű bolygó egy konkrét pontjához.

Honnan jöttünk? Származásunkra vonatkozóan több elmélet is létezik:

a.) sumér-magyar rokonság – legfőbb érv az összehasonlító nyelvészet.

b.) kettős honfoglalás – korábban már éltek itt onogurok az avarok uralkodása alatt (elő-magyarok) Ezt arra alapozzák, hogy Árpád bejövetele előtt már 100-200 évvel léteztek magyar földrajzi elnevezések (helység, víz és hegynevek)

c.) finnugor elmélet – hivatalos, elfogadott elmélet, amely a nyelvi gyökerek azonosságára épül.

Hogyan alakult a magyarság helyzete a honalapítástól Trianonig, a magyarság legnagyobb tragédiájáig?

Honalapítással a lovas nomád életmódnak leginkább megfelelő területet választották őseink, majd Szent István által behívott, és keletről menekültként önként érkező törzsek jöttek, és asszimilálódtak a már itt élő magyarságba. Mátyás idején, a XV. század végén az ország népessége egyértelműen magyar volt. A mohácsi csatavesztéssel járó borzalmas pusztulást soha nem lehetett helyrehozni, az ország kiürült területein idegen népcsoportok telepedtek le, akiket később (1848-49) a Habsburgok ellenünk fordítottak, vagyis politikai státuszt, önállósulást és elszakadást követeltek. Ez egyenes út volt Trianonhoz, Magyarország feldarabolásához.

Miért Trianon a magyarság legnagyobb tragédiája? Az I. Világháborút az európai hatalmak ellentéte robbantotta ki, Magyarországnak nem volt érdeke, ezért akkori miniszterelnökünk, Tisza István hiába tiltakozott a hadüzenet ellen, mégis a háború végén hazánkat sújtották legkeményebben. A szlovákok Felvidéken, a szerbek Délvidéken, a románok Erdélyben kimondták az adott területek elszakadását Magyarországtól. Az új határok mögé került magyarságot durván elnyomták, asszimilációra kényszerítették. (A könyv kitér ezen szomszédaink vitatható elméleteire, amelyekkel jogot formáltak az általuk igényelt területekre.)

Az elszenvedett igazságtalanságok korrigálásának reménye miatt sodródtunk bele ismét egy általunk nem kívánt háborúba a németek oldalán, mely vereséggel zárult, és végül nem sikerült visszakapnunk nemzetünk elszakított 1/3-át. A kommunista uralom alatt tilos volt nyíltan beszélni minderről, így vált tartóssá az „igazságos béke” legendája.

Nemzeti tudatzavar: Hogyan jutottunk idáig?

A magyarság történetében többször adódtak mélypontok, amik próbára tették a nemzet életerejét. (pl. tatárjárás, 150 éves török megszálllás, Habsburg-uralom, 1848-49-es szabadságharc elbukása, trianon: ország és nemzetcsonkítás, II. Világháború pusztítása), de mindig sikerült talpra állni. A kommunista világhatalom által támogatott Rákosi-féle diktatúra ellen kirobbant nemzeti felkelés ugyan kiváltotta az egész szabad világ csodálatát, de a szabadságharcot végül leverték, és a folytonos megújulás képessége innentől megszakadt.

A szocializmiusban kilátástalanság, beletörődés uralkodott, majd öszeomálsát követően a „rendszerváltás” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A korábbi hatalom képviselőit egy letűnt kor iránt nosztalgiát érzők többször is visszaszavazták, mások viszont váltani akartak – a magyarság tehát két táborra szakadt. A romló megélhetési viszonyok, anyagiasság, közösségi kapcsolatok megszakadása befelé fordulást eredményezett. Nyelvünk tisztasága megkopott, a nemzet fogyása felgyorsult. Szomszédainknál szilárd, célratörő az összetartás, nálunk önmagunk feladása, és nemzeti tudatzavar jellemző.

A 24. órában vagyunk. Mi lehet a kivezető út? Hogyan oldjuk fel a nemzeti tudatzavart? A válaszokat mielőbb meg kell találnunk. Magyarország sorsa iránt felelősséget érző minden honfitársnak fontos olvasmány lehet ez a könyv.

„Ébredj hazám, mert ha most nem ébredsz,

Soha többé nem lesz ébredésed.

S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak

Míg nevedet sírkövedre vésed.

(Petőfi Sándor: A nemzethez)

A könyvet kiadja: Gondolat Kiadó

Pintér János Zsolt: Lovasvágta

"Ez a történet Dzsingisz kán két hadvezérének Szübeetejnek és Dzsebének a hadjáratát meséli el. Dzsingisz kán elküldte őket, hogy élve vagy holtan, de fogják el a menekülő horezmi sahot."

"- Aki segít nektek, azt kíméljétek, aki hajlandó szolgálni minket, azt lássátok el szolgálnivalóval, aki elismeri hatalmunkat, adjatok annak hatalmat. Ha a sah sereggel vonul elétek, verjétek szét a seregét. Ha a sah tornyos-bástyás városba húzódik, amely bezárta előttetek a kapukat rontsátok le annak falait, s csak hírmondókat hagyjatok.

Ha a sah befut az erdőbe, egyenként rázzátok meg a fákat, hogy lepotyogjon az ágak közül. Ha a sah, mint a halak megül a folyó fenekén, legyetek háló, ami kihalássza onnan. Ha a sah a sivatagba menekül, menjetek utána, szitáljátok át a homokot és emeljetek fel minden követ, hátha ott rejtőzik. Ha a sah szárnyakat növeszt és felrepül az égmagosba változzatok sólymokká és szaggassátok szét. Ha a sah, mint a mormota bebúvik a földbe, legyetek ásó, ami kiforgatja onnan."

'Amikor teljesítették megbízatásukat Dzsingisz akarata tovább űzte őket. Megparancsolta, hogy folytassák a háborút, menjenek, győzzenek le minden népet és keressék meg a Végső-tengert."

Végül eljutottak Magyarország kapuihoz.

"Én, a kán, az emberek ura csodálkozom rajtad magyarok királya, hiszen már negyvenszer üzentem neked, de te egyszer se válaszoltál?A keleti végtelen tengertől minden az enyém, s most itt állok országod kapui előtt. Ezért fogadj el uradnak, gyere, hódolj meg előttem, igyál a mi fekete kumiszunkból és cserébe neked adom a napnyugati országokat, mind a Végső-tengerig."

A könyv elérhetősége

Könyvajánló blog

Kedves Látogató!

A könyvajánló blog a Könyvajánló szerves része. Az ajánlók kinőtték a régi helyet, ezért létrehoztam ezt a blogot. Így új formában, átláthatóbb módon tudom bemutatni hazai szerzőink frissen megjelent, új könyveit (természetesen a szerzők engedélyével). Igyekszem a könyvajánlókat rendszeresen frissíteni. Ha szeretne minden új bejegyzésről azonnal értesítést kapni, regisztráljon a rendszeres olvasók közösségéhez.

Tartson velünk itt is: Facebook

Rosta Gábor: A városi tanya

A napjainkban oly divatos kifejezésekről, mint környezettudatosság, fenntarthatóság ma már egyre több helyen hallunk, olvasunk, ám a legtöbben gondban vagyunk, hogyan is fogjunk hozzá életünk átalakításához a fentiek jegyében. Ehhez nyújt segítséget A városi tanya, amely gyakorlati példákon keresztül mutat be a sok apró lépést, lehetőséget, amelyek közelebb vihetnek a környezettudatos, takarékos, egészséges élethez. A könyv célja elsősorban a gondolatébresztés, rámutatni, hogy mennyi mindent tehetünk mi magunk is önmagunkért, a szűkebb környezetünkért, a Föld nevű bolygóért.

A könyv szól a városi embernek, aki néhány cserép és virágláda segítségével egy panellakásban is virágzó bab- és koktélparadicsom kertészetet teremthet, vagy elhagyott grundokon gerilla-kertészkedhet. Szól azoknak, akik kipróbálnák, milyen buja és hasznos vegetáció hozható létre a hétvégi telken, ami sokkal többet jelent így, mint néhány díszfát, gyomok huzigálását és fű növesztését. Szól azoknak, aki a városok élhetetlensége miatt az utóbbi időszak kivándorlási hullámában kertes házba költöztek az agglomerációban, ahol a pázsitgondozás helyett olyan élettel teli környezetet alakíthatnak ki, amiben megjelennek a sünök és a mókusok, ahonnan finom, saját élelem kerül asztalukra, s ami hatalmas örömforrást jelent gyermekeiknek is.

A könyv elérhetősége