Anthony Norton: Démon születik
Üdvözlöm a Földlakókat!
Kezdeném egy idézettel: „Aki ingerült, az rágjon el néhány zsilettpengét!” Kínai bölcsesség a Cseng dinasztia korából. (A Nagy természetgyógyászat című könyv negyvenharmadik oldaláról.) IE 223
Aki a fenti történelmi adat hitelességében kételkedik, az reklamálhat nálam százhúsz forint plusz áfáért.
Más
Írtam egy fantasy regényt. Reklám célból pedig itt egy önéletrajzféleséget kellene prezentálnom. Ezzel mondjuk nem teljesen értek egyet, mert aki a mai világban még regényt vesz, az általában nem az íróra kíváncsi, hanem magára a műre. Most mondjak „szórakoztató” sztorikat arról, hogy milyen dolog könyvet írni? Nem hiszem, hogy ez túlságosan érdekes lenne. Egy rock zenész órákig regélheti, milyen az, mikor koncert előtt berúgnak, mint az állat, majd „róka rege rókát” játszanak a mosdóban, aztán ledöntenek minden rajongó nőt (vagy férfit), aki csak engedi magát. Egy színésznek pedig szintén rengeteg sztorija lehet. De egy író? Meséljem el azt, hogy nemrég belefogtam egy fél oldalas körmondatba, és a mondat végén elfelejtettem az elejét? Kit érdekel ilyesmi? Persze más lenne, ha megvalósulna mindaz, miről beszámolok. Például ha arról szólna történetem éppen, hogy „robbanás reszkettette meg a levegőt”, és abban a pillanatban felrobbanna a szomszédos lakás - az már talán érdekes lenne. Vagy talán mégsem. Az írókkal kapcsolatban amúgy is rengeteg előítélet létezik. Általában elvont, maguknak való embereknek tartják őket, kik nem egészen a „földön járnak”. A sci-fi és a fantasy szerzőkre ráadásul ez fokozottan érvényes. Bár jómagam még kezdőnek számítok ebben a műfajban, biztosíthatok mindenkit a felől, hogy a fenti sztereotípiák teljességgel hamisak. Én például abszolúte olyan vagyok, mint bárki más. Megvan a két kezem, éppúgy, mint másoknak, megvan a két lábam, éppúgy, mint másoknak; sőt megvannak a heréim is - mind a három - éppúgy, mint másoknak. Úgy gondolom, ezt szintén el lehet mondani minden egészséges férfiemberről. Nem nőttek kopoltyúim, de természetesen a pikkelyek a hátamon ugyanolyan lila színűek, mint a legtöbb embernek, és én sem egy távoli galaxisból érkeztem ide, hanem a tejútrendszer környékéről származom, pont, mint a Földlakók. Az űrhajómhoz viszont elég nehezen lehet alkatrészeket találni. Két lábbal állok a földön, bár megesik, hogy néggyel. Ennyit rólam. Most pedig egy újabb idézet:
„Az a jó védőital, amitől háromfelé tudsz nézni egyszerre.” Óegyiptomi bölcsesség Rumszesz fáraó korából IE 453
Biztosra veszem, ebből rengeteget profitáltak. Alant a Démon születik című regényem ajánlóját olvashatják:
A Kerge Démon fura ember volt. Bár embernek nem is nagyon lehetett nevezni. Igaz ugyan, hogy valamikor még az volt. Annak született, legalábbis. Aztán történt vele valami. Valami, ami megváltoztatta. Őt is és a sorsát is.
Az édesapját Valdemar Sternicnek nevezték. Ő volt a legnagyobb varázsló Káoszföldön. Nagy tudású, eltökélt kutató volt, ám egy mágiával történő kísérletezés során az életét vesztette. A váratlan baleset a fiát is megváltoztatta: a bőre és a haja elszíntelenedett, a hátából polipcsápok nőttek.
De talán nem a külsejének elcsúfulása volt a legnagyobb baja, hanem az életének a drasztikus változásai. Át kellett vennie apjának a helyét, le kellett győznie Káoszföld hataloméhes mágusait, de mindenekelőtt meg kellett küzdenie a felnőtté válás nehézségeivel!
Akarja tudni, mi módon jöhetett létre az ősrobbanás, mi irányítja VALÓJÁBAN az evolúciót, és hogy kik azok az energiavámpírok? Akkor ne egy fizikust, vagy egy biológust kérdezzen, hanem olvassa el ezt a könyvet! A Démon születik egy vérbeli fantasy, telve tudományos elméletekkel, humorral és misztikummal. A cselekmény szerkezete pörgős, változatos, meglepetésekkel teli. Aki könnyed, ám mégis tartalmas szórakozásra vágyik, és szeret nevetni az olykor szánalmasan képmutató emberi természeten, annak szívből tudjuk ajánlani!
Bár az apró betűvel szedett rész némileg mesterkéltnek tűnhet, de higgyék el, hogy egész érdekes kis elméletekről van szó, melyek egyáltalán nincsenek elrugaszkodva a logikától. Talán a Földlakók is tanulhatnak belőle valamit. Jómagam bízom a könyvem sikerében, mert azok, akik eleddig olvasták, igencsak pozitív kritikával éltek. Bár volt néhány negatív megnyilvánulás is, az egyik határozottan rosszindulatú. Annak az illetőnek csak egy baja van szerintem: nem Geréb Ágnes segítette a világra! Ez persze csak durva vicc. Nem kötelező szeretni, amit csinálok, elég, ha megveszik. Remélem, azért tetszeni fog az olvasóknak. Újabb bölcsesség következik:
„Ami nem változik, az úgy marad.”
Ez egy buddhista mondás volt. Gondolkozzanak el rajta, s változtassanak a dolgokon.
