Kiss Ildikó: Lélektánc

Kiss Ildikó: Lélektánc

A lírai, illetve a rövidebb prózai kiadványok után Kiss Ildikó a jelenkor párhuzamos történeteit tárja az olvasóközönség elé. Egy fiatal nő látásmódjával teszi föl a kérdést, miként hangolhatóak össze életünk egyes pillanatai és az én, aki valamennyit átöleli. A mindennapjaink drámaiságával átszőtt történetek egyszerre mutatják be hétköznapjaink döntéseit, és kínálnak megoldást arra, hogy meghaladjuk azokat. A regény friss és modern hangon szólaltatja meg a klasszikus alkotások korformáló dilemmáit. Különböző megoldásokat tálal az olvasó elé, hogy miként teremthető egyensúly szabadság és család, siker és boldogság között.

Ebben a regényben nincsenek jó és rossz karakterek, csupán egyszerű emberek, a maguk egyszerű világával, amiből nem találják a kiutat. Hogyan állhatnak ellen a csillogó külvilág csábításának? Hogyan láthatják meg a tükörképben önmagukat? Életünk során egyszer elérkezik a pillanat, amikor csak igennel, vagy nemmel felelhetünk, és ezt a pontot a Lélektánc szereplői sem kerülhetik el.

„Amikor írni kezdtem, olyan érzéseket akartam megragadni, mint egy kisgyermek mosolya, amit az édesanya évtizedeken keresztül hordoz magában” – elevenítette föl Kiss Ildikó az érzést, amivel hozzálátott új könyvének megírásához. „Amikor befejeztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy a szereplőimtől magam is sokat tanultam. Kölcsönhatásban élek velük, mert tudnak válaszolni a kérdéseimre.”

Karitatív, összművészeti délutánon mutatja be Lélektánc című regényét Kiss Ildikó. A rendhagyó eseményen fellép Lantos Borbély Katalin, a Kicsi Hang verséneklő együttes énekesnője és a Sajnarana együttes. A könyvbemutatóra egy budapesti Gyermekotthonban kerül sor – részben azért, hogy hozzájáruljon az árvák támogatásához, részben azért, mert a magányos gyermekekhez hasonlóan a lélek is tánc közben egyszerre szárnyal és keresi a biztos pontot, amiben megkapaszkodhat.

A könyvbemutató időpontja: 2011. január 29. 15 óra

Helyszíne: Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthona Óvodája és Általános Iskolája (1121, Mátyás király út 29.)

A szerző blogja - Utazás a koponyánk körül
A szerző blogja - Sohaország

Szántó László: Földi rejtélyek

Szántó László: Földi rejtélyek

A kötetben található jegyzetek, tényszerű leírások, hipotetikus vázlatok, fantázia szülte magyarázatok pontos iránytű gyanánt bepillantást engednek a történelem ködös múltjába, talán éppen ezekből sikerül ráakadnunk arra a fénylő pontra, mely eddig is majd’ kiszúrta szemünket, de valahogy mégsem vette észre senki a lényeget: mikor, miért, hogyan eshettek meg bolygónkon a mi intelligenciánkkal még felfoghatatlan események? És bár vastag fába vágja az a fejszéjét, aki a tényfeltárás kockázatos és rögös útját választja, de ideje, hogy elvessük a beidegződött nézeteket, vagy legalábbis kétségbe vonjuk azokat, ahogyan René Descartes francia filozófus fogalmazta meg: „A kétely a bölcsesség kezdete.”

Kérdésekkel kell bombázni a kikiáltott „tényeket”, nem kell mindenben vakon hinni, ne feledjük: a titkok a valóság és az álmok határán mozognak. Vannak rejtélyek, amelyek évszázadok óta foglalkoztatják az emberiség nagy részét. Amikor úgy tűnik, hogy megoldásuk már csupán karnyújtásnyira van, kiderül, mégsem érjük el a választ. Sokszor azért nem, mert a túl merész hipotézis beigazolódása felborítaná a tudomány által évszázadok óta képviselt történelmi világképet. A friss eszméket a múltban – sajnos a jelenben is kevés a kivétel – gyakorta eretnekségként fogták fel, de minimum ostobaságnak, pedig mindenképpen előnyösebbnek tűnik vitatott gondolatokkal előállni, mint egyáltalán nem gondolkodni. Aki szó szerint veszi a népek hagyományait, mesés legendáit, azt előbb-utóbb naivnak kiáltják ki, aki olyan dolgokat feltételez elődeinkről, amire a hivatalos verzió szerint csak jóval később lehettek képesek, azt bohókás különcnek bélyegzik, aki a régmúltban olyan technikai és műszaki megoldásokat szimatol, melyekkel csak nem régóta rendelkezünk, arra a tudomány dörgedelmesen a fejét rázza, és verbális támadásokat intéz ellene.

A könyvnek semmi esetre sem célja holmi magasabb rendű igazságkeresés, csupán tájékoztatás, a teóriák, dogmák összevetése, és mindenekelőtt gondolatébresztés a földi rejtélyek cseppnyi tengerében. Az olvasó teljes teret kaphat elfogult ítéletének meghozatalához.

További információ a könyvről

Anthony Norton: Démon születik

Anthony Norton: Démon születik

Üdvözlöm a Földlakókat!

Kezdeném egy idézettel: „Aki ingerült, az rágjon el néhány zsilettpengét!” Kínai bölcsesség a Cseng dinasztia korából. (A Nagy természetgyógyászat című könyv negyvenharmadik oldaláról.) IE 223

Aki a fenti történelmi adat hitelességében kételkedik, az reklamálhat nálam százhúsz forint plusz áfáért.

Más

Írtam egy fantasy regényt. Reklám célból pedig itt egy önéletrajzféleséget kellene prezentálnom. Ezzel mondjuk nem teljesen értek egyet, mert aki a mai világban még regényt vesz, az általában nem az íróra kíváncsi, hanem magára a műre. Most mondjak „szórakoztató” sztorikat arról, hogy milyen dolog könyvet írni? Nem hiszem, hogy ez túlságosan érdekes lenne. Egy rock zenész órákig regélheti, milyen az, mikor koncert előtt berúgnak, mint az állat, majd „róka rege rókát” játszanak a mosdóban, aztán ledöntenek minden rajongó nőt (vagy férfit), aki csak engedi magát. Egy színésznek pedig szintén rengeteg sztorija lehet. De egy író? Meséljem el azt, hogy nemrég belefogtam egy fél oldalas körmondatba, és a mondat végén elfelejtettem az elejét? Kit érdekel ilyesmi? Persze más lenne, ha megvalósulna mindaz, miről beszámolok. Például ha arról szólna történetem éppen, hogy „robbanás reszkettette meg a levegőt”, és abban a pillanatban felrobbanna a szomszédos lakás - az már talán érdekes lenne. Vagy talán mégsem. Az írókkal kapcsolatban amúgy is rengeteg előítélet létezik. Általában elvont, maguknak való embereknek tartják őket, kik nem egészen a „földön járnak”. A sci-fi és a fantasy szerzőkre ráadásul ez fokozottan érvényes. Bár jómagam még kezdőnek számítok ebben a műfajban, biztosíthatok mindenkit a felől, hogy a fenti sztereotípiák teljességgel hamisak. Én például abszolúte olyan vagyok, mint bárki más. Megvan a két kezem, éppúgy, mint másoknak, megvan a két lábam, éppúgy, mint másoknak; sőt megvannak a heréim is - mind a három - éppúgy, mint másoknak. Úgy gondolom, ezt szintén el lehet mondani minden egészséges férfiemberről. Nem nőttek kopoltyúim, de természetesen a pikkelyek a hátamon ugyanolyan lila színűek, mint a legtöbb embernek, és én sem egy távoli galaxisból érkeztem ide, hanem a tejútrendszer környékéről származom, pont, mint a Földlakók. Az űrhajómhoz viszont elég nehezen lehet alkatrészeket találni. Két lábbal állok a földön, bár megesik, hogy néggyel. Ennyit rólam. Most pedig egy újabb idézet:

„Az a jó védőital, amitől háromfelé tudsz nézni egyszerre.” Óegyiptomi bölcsesség Rumszesz fáraó korából IE 453

Biztosra veszem, ebből rengeteget profitáltak. Alant a Démon születik című regényem ajánlóját olvashatják:

A Kerge Démon fura ember volt. Bár embernek nem is nagyon lehetett nevezni. Igaz ugyan, hogy valamikor még az volt. Annak született, legalábbis. Aztán történt vele valami. Valami, ami megváltoztatta. Őt is és a sorsát is.

Az édesapját Valdemar Sternicnek nevezték. Ő volt a legnagyobb varázsló Káoszföldön. Nagy tudású, eltökélt kutató volt, ám egy mágiával történő kísérletezés során az életét vesztette. A váratlan baleset a fiát is megváltoztatta: a bőre és a haja elszíntelenedett, a hátából polipcsápok nőttek.

De talán nem a külsejének elcsúfulása volt a legnagyobb baja, hanem az életének a drasztikus változásai. Át kellett vennie apjának a helyét, le kellett győznie Káoszföld hataloméhes mágusait, de mindenekelőtt meg kellett küzdenie a felnőtté válás nehézségeivel!

Akarja tudni, mi módon jöhetett létre az ősrobbanás, mi irányítja VALÓJÁBAN az evolúciót, és hogy kik azok az energiavámpírok? Akkor ne egy fizikust, vagy egy biológust kérdezzen, hanem olvassa el ezt a könyvet! A Démon születik egy vérbeli fantasy, telve tudományos elméletekkel, humorral és misztikummal. A cselekmény szerkezete pörgős, változatos, meglepetésekkel teli. Aki könnyed, ám mégis tartalmas szórakozásra vágyik, és szeret nevetni az olykor szánalmasan képmutató emberi természeten, annak szívből tudjuk ajánlani!

Bár az apró betűvel szedett rész némileg mesterkéltnek tűnhet, de higgyék el, hogy egész érdekes kis elméletekről van szó, melyek egyáltalán nincsenek elrugaszkodva a logikától. Talán a Földlakók is tanulhatnak belőle valamit. Jómagam bízom a könyvem sikerében, mert azok, akik eleddig olvasták, igencsak pozitív kritikával éltek. Bár volt néhány negatív megnyilvánulás is, az egyik határozottan rosszindulatú. Annak az illetőnek csak egy baja van szerintem: nem Geréb Ágnes segítette a világra! Ez persze csak durva vicc. Nem kötelező szeretni, amit csinálok, elég, ha megveszik. Remélem, azért tetszeni fog az olvasóknak. Újabb bölcsesség következik:

„Ami nem változik, az úgy marad.”

Ez egy buddhista mondás volt. Gondolkozzanak el rajta, s változtassanak a dolgokon.

Üdvözöl mindenkit: Anthony Norton

További információ a könyvről
A szerző honlapja