Igen, igen tudom. Ide valami nagyon okos dolgot szoktak írni. Egy érdekes ajánlót, egy fordulatos részletet a könyvből, esetleg egy rövid betekintést az író életének pár fontosabb állomásáról.
Ezt miért teszik? Naná, hogy azért, hogy a kedves olvasó, nagyon motivált legyen a vásárlásra. Amikor a hátlapot olvassa, azonnal hatalmas késztetést érezzen arra, hogy rohanjon, a könyvvel a pénztárhoz. Ha a hátlap jó, akkor már szinte el van adva a könyv. Tulajdonképpen ez rendben van így, ez a bevált módszer. A kitaposott ösvény. Az eladási statisztika és persze a bevétel az, amiből először lemérhető egy könyv illetve az író sikeressége.
Én miért nem teszem? Megmondom a frankót. Először is, okosat nem tudok írni. Érdekes ajánló? Az olyan önajnározás lenne. Egy fordulatos részlet a könyvből pedig sablonos. Az életem pedig számomra olyan sok fontosabb állomásból állt, hogy azt ecsetelni, kevés lenne a hátlap. De mégsem ezek a válaszok a kérdésre! A válasz egyszerű! Nem szeretem a kitaposott ösvényeket! Éljen az ismeretlen dzsungel!
Én egy egyszerű fickó vagyok, aki melózik a hétköznapokon, és szabadidejében történeteket fabrikál. Nem véletlen a fabrikál. Azért nem történeteket ír, mert írni, az írók tudnak. Én nem vagyok író. Csak egy lelkes amatőr. Jótanácsként, mindenképpen azt ajánlom, ne bízzanak a hátsó borítókban! Mindig olvassanak bele a könyvekbe, és úgy döntsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése